Mit nevezünk zöldhulladéknak?

Mivel elégetni sok helyen és sok esetben nem lehet, a komposztálás pedig rendszerint nemcsak helyigényes, hanem hosszan tartó folyamat – a kellemetlen látványról és szagokról nem is beszélve –, egyre többen igénylik a zöldhulladék elszállításának lehetőségét.

Ma már szerencsére magánszemélyek számára is elérhető ez a szolgáltatás, aminek részeként a zöldhulladék speciális zsákokba gyűjtve a megfelelő lerakóhelyre kerül, ahol aztán gondoskodnak annak szakszerű feldolgozásáról. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a zöldhulladék ugyanúgy képes károsítani és veszélyeztetni környezetünket, mint bármi más. Példának okáért rengeteg esetben okoznak kisebb-nagyobb tüzeket az erdők vagy mezők szélére szabálytalanul lerakott faágak és nyesedékek, de máskülönben is komoly problémát okoz az eltakarításuk a telektulajdonosoknak vagy az önkormányzatoknak.

Rengetegen azonban figyelmen kívül hagyják ezeket a problémákat és figyelmeztetéseket, ezáltal arra hivatkozva, hogy bio-, tehát magától lebomló szemétről beszélünk, sok esetben találkozhatunk akár az út szélén is ilyen zöldhulladékokkal. Tudjuk-e azonban, hogy mit nevezünk, pontosabban inkább mit nevezhetünk zöldhulladéknak?

A zöldhulladék definíciója

Bár tudományos definíció egyelőre nincs rá, a hivatalos, logikus és mindenki részéről elfogadott leírás szerint zöldhulladéknak nevezünk minden olyan növényi eredetű maradványt, mely képes önmagától, tehát mindennemű külső tényező nélkül a biológiai lebomlásra. Ez a folyamat gyakorlatilag az úgynevezett komposztálás, amit nagyon sokan vagy félreértenek, vagy csak egyszerűen rosszul alkalmaznak, márpedig ezen a téren rengeteg tényezőt figyelembe kell venni. Alapvetően egy fás- és egy lágy szárú növény rothadási ideje drasztikusan eltér egymástól, vagyis ezeket nem lehet összekeverni, kivéve abban az esetben, ha megfelelő feldolgozáson mentek keresztül, amit az arra szakosodott lerakóhelyeken tudnak biztosítani. Ezért is nagyon lényeges, hogy a zöldhulladék mindig a megfelelő helyre kerüljön, ellenkező esetben nem jó minőségű komposztot kapunk például a kert végében, hanem rothadó növénynyesedék kellemetlen szagokat árasztó szemétkupacát.

Milyen zöldhulladék keletkezhet a kertben?

Noha a zöldhulladék kifejezés elég egyértelmű, sokaknak azonban mégis nehézséget okozhat a pontos beazonosítás, így gyakran olyan szemét is kerülhet bele, aminek következtében gyakorlatilag nem lehet lerakni az erre szakosodott telephelyeken sem. A legtöbb zöldhulladék általában nyáron és az átmeneti időszakban keletkezik a kertes házak környékén, és a legnagyobb mennyiség szinte mindig a lenyírt pázsitból fakad. Ezen felül lombhullató fákkal, sövényekkel és egyéb dísznövényekkel rendelkező kertben szinte egész évben termelődnek az elhalt és leszakadó ágak, főként az őszi szezonban a levelek, a termések és termésszármazékok, mint amilyen például a dióhéj a gesztenye kupacsa, a fenyőtoboz és így tovább.

Jellemzően a fametszések időszakában, azaz főként tavasszal és ősszel – bár néhány faj esetében nyáron is végezhető korrekciós vágás –, rengeteg faág, gally, kéreg, fűrészpor és forgács keletkezhet, de nagyobb fáknál, erdők mellett avar is képezheti a zöldhulladék alapját. Ezen felül kisebb elkorhadt fatörzsek, de akár a veteményesből származó gyomok, elszáradt vagy letermett zöldségek és még a rothadt gyümölcsök is ide sorolhatók. Röviden tehát minden növényi eredetű szemét zöldhulladéknak nevezhető, de például a papírtányér vagy a papírpohár annak ellenére sem tartozik ebbe a kategóriába, hogy részben növényi alapanyagból készült, hiszen rengeteg festéket és műanyagot tartalmazhatnak, melyek nem komposztálhatók, éppen ezért csak a megfelelő szelektív szemétgyűjtőben helyezhetők el.